Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján, átadásra került a Keleti István Stúdió, amely korábban a Gershwin-terem nevet viselte. Keleti István, aki nélkül a Pinceszínház nem lehetne az, ami, 1969-től, egészen 1985-ig vezette és vitte sikerre a színházat. Annak a gondolkodásnak és nyitottságnak az alapjait ő fektette le, amelyet még ma is igyekszik a Pinceszínház életben tartani és tovább vinni.
1883. szeptember 21., azaz Madách Imre Az ember tragédiájának ősbemutatója óta, ezen a napon ünnepeljük a Magyar Dráma Napját is. A két eseményt együttesen ünnepelve, Jordán Tamás Molnár Ferenc Kispolgári Samu című írásával köszöntötte a megnyitón résztvevőket, akik között megjelentek, többek között, Keleti István rokonai, barátai és tisztelői is. Mellettük Keleti István volt tanítványai, Kerekes József és Mácsai Pál is (aki beszédet is mondott), részt vettek a megnyitón, amelyen tiszteletét tette Kuncze Gábor, volt belügyminiszter is.
Kőváry Katalin, a Keleti István Művészeti Iskola képviseletében, arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Keleti István képes volt „célt, eszmét és morált” tanítani a fiataloknak a 70-es években, a „pangás” idején, annak ellenére is, hogy ez karriert kockáztató lépés volt és bátorság kellett hozzá. Keleti István nevéhez kapcsolódik egyrészt a Pinceszínház, valamint a Szkéné Színház megalapítása is, de mégis, talán az egyik legfontosabb elem életéből, amelynek köszönheti meghatározó szerepét a magyar színháztörténetben, hogy hatalmas hangsúlyt fektetett arra, hogy a fiatalokat, diákokat színházra nevelje.
Keleti számára kiemelten fontos volt, hogy megtanítsa a fiataloknak, tinédzsereknek a közösen, együtt való gondolkodást és alkotást. Eme törekvéseinek tovább vitele a célja, az ő nevét viselő, Keleti István Művészeti Iskolának is, amely diákjai, Kőváry Katalin rendezésében, Kosztolányi Dezső Nyelv és lélek című művéből készült rövid műsorral zárták az átadót.
Keleti szellemisége a Pinceszínházban továbbra is „felügyeli” az elkövetkezendő alkotók nemzedékét, és emlékezteti őket arra, hogy ne hagyják, hogy a jövő generációi a színház ismerete és szeretete nélkül nőjenek fel.
(Fotókat készítette: Bedics Tünde)
