Odüsszeia: kötelező olvasmány, egy 3000 éves furcsa mese, amely hiába van lefordítva, mégis idegen nyelven íródott: “Míly szó szökkent ki fogad keritésén?” - kérdezi Zeusz Athénétől, és bennünk is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg Homérosznak: Hogy miről beszélsz? Aztán ezt a furcsa nyelvet elkezdjük megszokni, lendületesebbé válik az olvasás, sőt érteni kezdjük. Először épp csak azt, hogy mi történik, majd rájövünk, hogy az Odüssszeia nemhogy nem mese, de sokkal inkább útinapló, vagy történelmi dokumentum. Maleia fokát például máig ugyanígy hívják, ahogy a Bolygó-sziklák is egyértelműen azonos a ma is működő Stromboli vulkánnal. Az is feltűnik, hogy Odüsszeusz 10 év csatározás után 695 társával indult útnak Trójából, mégis az alig egy hónapos utat 10 év alatt megtéve, egyedül ért haza. Odüsszeusz egy arrogáns, önfejű, akaratos, manipulatív, mégis lenyűgöző, vonzó, törődő, fájdalommal teli és kivételes képességű férfi. Egy bukott vezető, aki nem tudja megmenteni társai életét. De meddig vállalhat felelősséget egy vezető a közösségért? Meddig követhet a közösség egy vezetőt, aki társai vágya helyett saját, személyes kíváncsiságát, és tudásszomját akarja kielégíteni? Ki a bűnös? Vállalhat-e felelősséget a közösség a vezető bűnéért, vagy a vezető a közösség bűnéért? Különböző lények és különböző tájak között ugyanazok a hibák, és bűnök ismétlődnek, miközben egyenletesen, halkan morajlik a tenger, és mintha egy régi átokról suttogna a szél. Vagy csak a közeledő vihar hangjai…