Most, hogy elindult a 2022/2023-as színházi évad, sorra következnek a legújabb bemutatók, minden színház igyekszik megfelelni a mai elvárásoknak és kielégíteni a nézők igényeit. Azonban feltűnik egy érdekes tendencia. Ma, a XXI. században is meglepő, hogy nagyon kevés női (színházi) rendezővel lehet találkozni, nem csak a vidéki, de még a fővárosi színházakban is. Ráadásul, valamilyen oknál fogva, nagyon sok esetben csak az „alternatívnak” titulált játszóhelyeken vagy éppen a színházak kisebb, stúdió színpadain lehet rájuk bukkanni.
Már az Élet és Irodalom is felvetette ezt a kérdést, vajon minek köszönhető, hogy a nőket erősebb nagyító alatt vizsgálják ezen a területen (is), és miért van az, hogy nagyobb elvárásokat állítanak fel velük szemben, mint férfi pályatársaikkal szemben? Az ÉS összeállításában kiemelt helyet kap, többek között a Pinceszínház is, mint úttörő az olyan játszóhelyek között, akik lehetőséget adnak női rendezők számára is, hiszen, a korábbi évadokhoz hasonlóan, idén is nagy számban rendeznek majd nők a Pinceszínházban.
Legújabb sorozatunkban velük beszélgetünk, hogy megtudjuk, milyen problémákkal és akadályokkal kell megküzdeniük annak érdekében, hogy végre nem „női rendezőként”, csupán rendezőként tekintsenek rájuk.
