„Az elefántok felismerik a rokonaik csontjait. Azt is mondják, hogy gyászolni tudnak. Huszonkét hónapig hordják a szívük alatt a kicsinyüket.”
Új bemutatónk, az Elefántos dal próbáin mondja el ezeket a sorokat Kovács Máté, azaz Michael. A stáb két próba közt a Fővárosi Állat-és Növénykertbe látogatott. Megismerkedtünk az ott élő elefántokkal, szokásaikkal, betekintést kaptunk napi gondozásukba, gondozóik lelkesen válaszoltak kérdéseinkre.
De miért fontosak Michelnek az elefántok?
Számára az elefánt egyszerre a gyermeki ártatlanság, a humor forrása és egy életre szóló seb lenyomata. Az állatkertben az ápolók szeretettel gondoskodnak ezekről a hatalmas, érzékeny teremtményekről. Michael életéből épp a törődés hiányzik.
Anyja világhírű operaénekes, aki öngyilkos lett nyolc évvel ezelőtt. Apjával csak egyszer találkozott gyerekkorában, az is traumatizálta. Michael magányos, szorongó, szeretetéhes fiú, aki a kezelőorvosán kívül csak az elefántokhoz kötődik igazán. Az elefántokhoz, akik matriarchális csordákban élnek, és törődnek egymással. Védik, tanítják és vigasztalják egymást. Michael veszélyes fiú. Nehezen kiismerhető, de jó emberismerő. Gyors, okos és manipulatív. Alkut ajánl. Játszmázik. Provokál. És nincs vesztenivalója. Illetve dehogyis nincs: éppen ma dől el minden. Hogy mi az a minden, mit akar elérni, azt senki sem érti, egészen az utolsó pillanatig…
Játsszák:
Kovács Máté
Kalocsai Zsuzsa
Józan László
Rendező: Dicső Dániel
Bemutató: október 10. 19.00
Következő előadás: október 11. 19.00.
