Bagossy Júlia
A 2022/23-as évadban is vendégül látjuk a Freeszfe Egyesület rendezőszakos hallgatóit, akiknek a Csehov műveken alapuló vizsgaelőadásait a Pinceszínházban mutatjuk be. Ennek apropóján az Athéné az Üvegplafon alatt beszélgetéssorozatunk mellett most elindítjuk “kistestvérét”, a FreeAthénét, ahol a Freeszfe női rendezőivel beszélgetünk. Március 4-én kerül bemutatásra Csehov egyik legismertebb műve, a Sirály, amelyet most Bagossy Júlia rendez.
Pinceszínház: Mit ad számodra a rendezés, mint munka?
Bagossy Júlia: Kollégákat, akik szórakoztatnak, elkápráztatnak, akiken keresztül elmondhatom a történeteimet. Játékot, sok átvirrasztott éjszakát, célokat. Hasznát vehetem az igazság-igényemnek és a nyomás alatt elmélyülök, felnövök. Olyan, mint a szerelem – egy soha véget nem érő beszélgetés.
P.: Mi az, aminek köszönhetően erre a pályára készülsz, ami miatt ezen az úton indultál el?
B.J.: A nagyapám és az apám is rendezők, talán hasonlítok rájuk. Próbálkoztam színészettel, olyan gimnáziumban végeztem, ahol fontosak a reál tárgyak, írtam újságot, de rendezés közben érzem azt, hogy két lábbal állok a földgolyón és tudok adni valamit az embereknek. Az élet többi területe nem tölt fel ennyire.
P.: Azzal, hogy nőként egy „férfias” színházi szakmában fogsz elhelyezkedni, mi az, ami számodra kihívást, és mi az, ami segítséget jelent?
B.J.: Bár sosem volt kifejezetten szigorú elképzelésem a női és a férfi lét különbségeiről, én is tapasztalom, hogy mai napig meglepő, hogy egy fiatal nő rendez. Mást “látnak bele” elsőre az emberbe. Egyszer egy fiatal férfi színész egy színházban, ahol dolgoztam, kiparodizálta, hogy vékony hangon beszélek. Nem sértődtem meg, de megállapítottam – hogy igen, ez még új. Viszont olyan is volt, hogy a rövidfilmem vetítése után egy úr azt mondta, hogy szerinte most a férfiak talajvesztésének és a nők felemelkedésének különös időszakát éljük és ezért örül, hogy láthatta a filmemet. Bárhogy is legyen – én egész ritkán gondolkozom a nememen és örülök, hogy egyre több lány rendez.
P.: Végül, de nem utolsó sorban, mondanál pár szót a következő rendezésedről?
B.J.: Egy remek csapattal a drámatörténet egyik leginspirálóbb darabját csináljuk. Most nem az akció, vagy a frappáns rendezői sziporkák, hanem az emberismeret és az elemzés a vezető-elv. A Sirály szereplői olyan jellegzetesek, hogy szinte rajzfilmfiguraként égtek bele a színháznézők fejébe. Igyekszem kicsit újragondolni őket, lesöpörni az untig játszott sztereotípiákat. Engem nagyon lelkesít a folyamat és sok részét elég jól érteni vélem ennek a történetnek.
