Szenteczki Zita
Március 31-én kerül bemutatásra Euripidész klasszikusa a Médeia, Szenteczki Zita rendezésében. Vele beszélgettünk az Athéné az Üvegplafon alatt negyedik részében. Ez a Médeia előadás nem szokványos módon közelít az ismert történethez, új kérdéseket generál a nézőkben és a játszókban is. Irányokat ad és mérhetetlen női erőt közvetít. Az előadás rítus és beavatás.
Pinceszínház: Mit ad számodra a rendezés, mint munka?
Szenteczki Zita: Szabadságot, kreativitást, kíváncsiságot.
P.: Amikor erre a pályára készültél, ezen az úton indultál el, volt valamilyen gát vagy prekoncepció benned, a színházi világban lévő sztereotípiákkal kapcsolatban?
Sz.Z.: Nem nagyon, a szüleim miatt már kiskamasz koromban Krétakör előadásokra jártam, ezért nagyon hamar találkozhattam olyan színházzal, ami velünk marad, ami gondolkodtat.
P.: Milyen tapasztalataid vannak női rendezőként? Kaptál esetleg olyan véleményt, tanácsot, kritikát, pályafutásod során, amely nemednek volt köszönhető?
Sz.Z.: Biztosan, de szerintem elég hamar megtanultam ezt kezelni, úgyhogy inkább elviccelem az ilyen jellegű megjegyzéseket.
P.: Azzal, hogy nőként egy „férfias” színházi szakmában helyezkedtél el, mi az, ami számodra kihívást, és mi az, ami segítséget jelent?
Sz.Z.: Nem hiszem, hogy a kihívások vagy a segítségek a nememből fakadnának. Ami kihívás, hogy nagyon sokat kell dolgozni szimplán azért, hogy az ember fent maradjon (főleg a KATA törvény módosítás óta érezhető ez), jó lenne több időt hagyni a projektekre és a projektek közt.
P.: Végül, de nem utolsó sorban: véleményed szerint, érdemes a nőket kimondottan olyan pályákra csábítani, amelyek férfi szakmaként vannak aposztrofálva a színházban, annak érdekében, hogy nőjön a nemek aránya szakmán belül, vagy ez csak az adott szakma „minőségének” romlását eredményezné?
Sz.Z.: Szerintem szerencsére, bármilyen is a politikai klíma, kezdenek a munkák genderfliuddá válni (legalábbis ezt remélem).
