Útjára indult a pszichológiai előadás-elemző Katarzis – Színháztól a lélekig című beszélgetés-sorozatunk
Mit, illetve kinek mit jelent az egyenruha? Különböző személyiségtípusok mit társítanak hozzá, mi a szimbolikája? Mitől válhattak sikeressé Hitler nézetei? Milyen képzetek tapadnak még ma is ahhoz, ha valaki német származású? Ezeket a kérdéseket járta körbe az első Katarzis – Színháztól a lélekig című pszichológiai kerekasztal-beszélgetésünk a legutóbbi Hitler ABBA-t énekel című előadásunkat követően. A beszélgetést Bedics Tünde, színházunk művészeti titkára vezette, a vendégek Németh Zsófia pszichológus és O. Horváth Sári, az előadás szerzője és rendezője voltak.
A pszichológia és a színházművészet közel állnak egymáshoz, mindkettő a cselekvések mögötti lelki hátteret, a mozgatórugókat vizsgálja. A pszichológia egyik területe, a csoportos pszichodráma foglalkozások például a színjátszás, a szerepmegjelenítés révén hozzák felszínre a ki nem mondott érzéseket, gondolatokat – fejtette ki Németh Zsófia.
A Hitler ABBA-t énekel című előadás számos jól elemezhető, körüljárható témát felvet. Elsőként – katonai világot is megjelenítő darabként – az egyenruha került terítékre. A darab egyik szereplője kijelenti, a formaruhától lett valaki, az tartja egyben. A beszélgetés során felvetették ennek a nézetnek az ellentétét is: az uniformis annak is szimbóluma lehet, hogy az ember cserélhető, hiszen a viselője személyisége háttérbe szorul. Az egyenruha valakinek biztonságot, másnak korlátot jelent. Van, aki kötöttségek között tud működni, más pedig megfullad tőle, ők azt vallják: a bizonytalanság maga a kaland. Az egyenruha bizonyos esetekben hitelességet is ad, ezt hívják fehér köpeny effektusnak. Gondoljunk az orvosokra, az ő tanácsaikat sokkal hamarabb és kétkedés nélkül megfogadjuk. Érdekes a színészek viszonya is a munkaruháikhoz, vagyis a jelmezeikhez, hiszen azok nagy mértékben segítik a szerepformálásukat, az átlényegülésüket.
Miért érhetett el hihetetlen sikereket Hitler a befolyásolásban? – vetődött fel a kérdés. A polgároknak mindig szükségük van arra, hogy az állam megvédje őket. A két legfontosabb emberi alapszükséglet: mindenki szeretetre és biztonságra vágyik. Ha az állam megmondja, mitől kell félni, és azokkal, akik ezeket az ijesztgetéseket túlzottan el is hiszik, azokkal szinte mindent meg lehet tenni. Másrészt, ha egy vezetőhöz nem lehet őszinte a környezete, az ugyancsak súlyos torzulásokhoz vezet.
A beszélgetés második részében természetesen a nézők is kérdezhettek, megoszthatták gondolataikat.
A következő Katarzis – Színháztól a lélekig című beszélgetést a február 26-ai 19.00 órakor kezdődő Mirad, egy fiú Boszniából című előadásunkat követően tartjuk 20.30-as kezdéssel. A háború és a kényszerű országelhagyás ugyancsak – sajnálatos módon aktuálisan – ismét alkalmat ad majd pszichológiai elemző beszélgetésére, amelyre nem csak azokat várjuk, akik aznap este látták az előadást, hanem érdekes lehet azok számára is, akik korábban tekintették meg a produkciót, vagy talán pont az ott elhangzó gondolatok segítségével készülnek fel majd a megnézésére.
A Katarzis – Színháztól a lélekig című programok díjtalanul látogathatóak.
