Különleges
előadás bemutatására vállalkozik a Pinceszínház, Csákányi Eszter
személyében pedig igen jelentős és ismert színésznő vállalkozott az
egyszemélyes játékra.
Mesék mindenütt vannak, még a szemétre dobott limlomok között is. Milyen
történet rejtőzhet az ócskaságok sűrűjében? Miféle mesemondó az, aki
éppen itt, a felesleges tárgyak között, keresi a csodát?
„Volt egyszer egy szegényasszony...”, sokszor hallottuk már ezt a történetet. De vajon gondoltunk-e már arra, milyen az, amikor valakinek tényleg nincs semmilye? Ha valaki olyan szegény, hogy a fiának még keresztanyja sincsen? Milyen sors vár egy ilyen fiúra? Megtalálhatja-e a boldogságot, az is aki ilyen szegénynek született?
Ha megállunk egy pillanatra, mindennapi rohanásunk közben, és végighallgatjuk a kacatok furcsa mesemondóját, elgondolkodhatunk bánaton és örömön, szegénységen és gazdagságon, életen és halálon. Talán többek is leszünk tőle. Egy kicsit.
Úgy eljátszani egy szerepet, hogy az előadó eggyé váljon a karakterrel, amit megformál, nem könnyű dolog. Pláne ha egyszemélyes darabról van szó, és az egyik szereplő ezek közül nem hétköznapi ember, hanem tündér.
Milyen nehéz feladat ez egy színművésznek? Hogyan változik át egyik pillanatról a másikra szegény cigányasszonyból tündérré, vagy a gyermek Zsigává?
