 Létezik-e ideális és beteljesült szerelem? Van-e a sorsnak fonala és ha igen, hol lehet kapni? Csúnya és méltatlan szakításokból lehet parádés tarkított esküvő? Valamint a nagy és örök kérdés: újra egymásra találhatnak-e volt szerelmesek? Ki lehet-e javítani, feledtetni a múlt hibáit, és van értelme erőltetni ezt?
Örök kérdések ezek, amelyek ott motoszkálnak minden fiatal és idős, nő
és férfi fejében. Mindenkiében, aki már volt szerelmes és végigjárta e
„módosult tudatállapot” szomorú, komikus és tragikus stációit. Ezekre e
kérdésekre, megunhatatlan érzelmi fejtőrökre keresi a választ a
Pinceszínház legújabb előadása, az Eper januárban, amelyet 2009.
november 14-én mutattunk be. A kanadai író, színész és rendező Evelyne
de la Cheneliere darabjáról Valló Péter rendező és a két férfiszínész,
Karalyos Gábor és Marton Róbert mondta el gondolatait:
Valló Péter rendező
„Kovács Kriszta dramaturggal együtt sokat keresgéltünk, miután a Pinceszínház művészeti vezetője, Gárdos Péter felkért engem, hogy rendezzek még egy darabot a színházban Harold Pinter Árulása után. Az Eper januárbant a „Mai kanadai drámák” című kötetben találtuk meg.
Nagyon sok embertől, színigazgatótól, művészeti vezetőtől, nézőktől hallom azt mostanában, hogy valami vígjátékot, vígjátékot… Az ember nem vígjátékrendezőnek tanult, hanem rendezőnek, és ettől nem szeretnék teljesen elszakadni. Végül találtunk egy olyan darabot, ami persze vígjáték a maga módján, de nem mentes a tartalomtól, az érzelmektől, az elgondolkodtatástól. Egy fiatalos, különös darab, nem egy úgy nevezett trendi, kemény szociografikus darab, ami manapság annyira dívik, hanem éppen ellenkezőleg.”
Karalyos Gábor (Robert)
„Az Eper januárban első olvasatra egy kis könnyed vígjátékszerűség, de a próbák alatt, ahogy elemeztük a helyzeteket, ki mit akar, ki merre tart, világossá vált, hogy komoly dolgokról szól. Négy ember életéről. A helyzetek attól válnak viccessé, hogy a néző magára, a szomszédjára, a barátjára vagy akár a rokonára ismer, tükröt mutatunk a nézőknek. A végén már nem tudjuk eldönteni, hogy mi a valóság, mi a film, mi történik igazából, mi az, ami kitaláció. Egymásra csúszik a két világ, az elképzelt világ, a film és a színpad világával.”
Marton Róbert (Francois)
„Az Eper januárban éles képet tár elénk arról, hogy mennyire elmegyünk egymás mellett az életben, nem halljuk meg a másikat, még akkor sem, ha a legnagyobb jó szándék vezérel is. Felszínesek vagyunk, de attól még szép a világ, amiben élünk.”
A hétköznapi romantika szokványos, de megunhatatlan kérdéseinek taglalása mellett az Eper januárban alaposan kivesézve és metsző iróniával mutatja be a cserbenhagyott, de egyedálló anyák életét. Azt, hogy mi történik az egy éjszakára tervezett, de annál megtermékenyítőbb kalandok után, hogy tényleg akkora móka e gyereket egyedül nevelni?
Az Eper januárban szép, egyszerű darab, nagy és vérlázítóan szimpla emberi kérdésekről. Szerelemről és szakításról és arról, hogy létezhet e működőképes barátság ex-szeretők között?
|
